Kertészeiről, állattenyésztőiről és gyümölcstermelőiről ismert Ludas, melynek neve már 1335-ben megtalálható az írásokban. Az 1740-es években szegedi dohánykertészek települtek meg itt, akik 1750 körül
Bács-Bodrog vármegyében meghonosították a dohánytermesztést. Az idők során a ludasiaknak nem csak a mezőgazdaság kiszolgáltatottságával kellett szembenézniük, hanem a vajdasági (szerbiai) falvak gyógyíthatatlan betegségével: a népesség csökkenésével is. Míg 1880-ban 4129 lakosa volt a településnek, ez a lélekszám 1948-ra 3052-re zsugorodott. Ma alig 1300-an élnek a faluban. Egy kicsit a falu távlatát és kisgazdaságok megmaradását a tájjellegű fokhagyma jelentheti, aminek termesztése apáról fiúra öröklődik. Értékére a hagyományos fokhagymafesztivál keretében igyekeznek felhívni a szűkebb és tágabb közösség figyelmét, de összefogás híján, a más vidékekről érkező viszonteladóktól függ, hogy a páratlan minőségű, kiváló beltartalmi értékű fokhagyma milyen nyereséget szavatol a gazdának. Bár a hasznot a viszonteladók fölözik le, de Szűcs József gazda szerint minden növényi kultúránál nyereségesebb termelése, annak ellenére, hogy a termelési költségek magasak. Előny, hogy a szaporítóanyagért nem kell pénzt kiadni, mert a legszebb, a legtöbb és legnagyobb gerezdű terméseket válogatják "magnak". Ősszel ezt duggatják, újabban pedig már géppel vetik, és a betakarítás is gépesített. Szakács Tibor megjegyzése szerint a jövedelmezőségen felbuzdulva a környékbeli települések gazdái is próbálkoznak a ludasi őszi fokhagyma termelésével, de korántsem olyan eredményesen, mint a ludasi gazdák, ami a talaj és éghajlati viszonyokkal magyarázható. A gazdák ebben az évben is bő termést takarítottak be, ami meghaladja a katasztrális holdankénti 3,5 tonnát. Megtörtént a hagymaszedést követő utóérlelés, vagyis szárítás. A fokhagymát csomókba kötve szellős helyen tárolják, így elpárolog a szárból és a borítólevelekből a nedvesség, növekszik az eltarthatósága, és akár márciusban is élvezettel fogyasztható. Aladics Tibor, a ludasi helyi közösség elnöke szerint, amennyiben hosszú távon biztos vásárlót, partnert találnának, a gépesítésnek köszönhetően föllendülhetne a termelés, és akár export-cikké válna a ludasi fokhagyma, melynek a tájjellegű fajta elismerése és oltalom alá vétele, valamint a földrajzi eredetvédelmi tanúsítvány megszerzése külön értéket és előnyt jelentene. A gazdák maguk tehetnek legtöbbet annak érdekében, hogy ezt a lehetőséget ki is használják, ugyanis ágazati szövetkezet megalapításával, részleges feldolgozással, pontosabban csomagolással esetleg magasabb szintű feldolgozással a külföldi piacot is megcélozhatnák.