.png)
A háziszappan készítése nagyon elterjedt volt még a közelmúltban is a paraszti kultúrában. Kiváló tisztítószernek tartották, amit nagyon sokrétűen tudtak felhasználni, nem utolsó sorban pedig olyan alapanyagokból készült, amelyek szinte minden háztartásban megtalálhatóak voltak.
Leginkább disznóvágáskor, amikor már nagyjából minden elkészült, akkor került sor a szappanfőzésre, melyet az asszonyok végeztek. Ilyen alkalmakkor egy régi – kizárólag szappanfőzésre használt – bográcsot vettek elő, amely alá tüzelni lehetett.
Lett volna arra lehetőség, hogy jó, friss zsírból is szappant készíthessenek, de általában nem ez volt a bevett szokás, hanem az egész évben összegyűjtött, többször használt avas zsírokból, megavasodott szalonnából és faggyúból főzték a szappant. Kivétel nélkül mindig kétféle szappan készült, fehér és fekete. Amikor felolvasztották a zsiradékot, kis adagokban, zsírszódát adagoltak a zsiradékhoz – folytonos kevergetés mellett. Nagyon fontos szabály a lassú tűz és a kis adagokban való gyarapítás.
Legalább két órát vett igénybe a szappan kifőzése. Amikor a massza megsűrűsödött, fehér, krémszínű péppé alakult, akkor egy nagyfejű kanállal leszedték a szappant, előtte azonban leellenőrizték, vajon megfelelő-e már. Vettek egy tyúktollat és belemártották a még főzés alatt lévő masszába, ha lemarta a tollszárról a tollat, akkor erősnek számított – ilyenkor zsírral hígították a masszát. Tapasztalt szappanfőző asszonyok már a színéről, az állagáról tudták, mikor kész a szappan, de ezt a próbát, ők sem hagyták el. Ezt követően a szappant formába öntötték. Általában a disznóvágáskor használt bélkaparó deszkát tették a földre, téglával körülkerítették, vászonruhával kibélelték, majd az így kialakított formába kanalazták a folyékony szappant. Ezután hűlni hagyták, de mielőtt megkeményedett volna felszelték. Majd pihentetni kellett, s csak egy hónappal később kezdték használni. Így készült a fehér szappan.
A korábbiakban leírt folyamat további feldolgozása nyomán készült el a fekete szappan. Amikor a fehér szappant leszedték, a bogrács alján maradt a sűrű, már nem folyékony bőrdarabkákkal teli „feketealja”. Ekkor még egy kevés zsírszódát adtak a masszához és főzték tovább, majd a leírtakhoz hasonló módon formába öntötték.
A fehér szappant kézmosásra, fürdésre, míg a feketét piszkosabb ruhák mosására, edények sikálására használták fel.
Képek forrása: Vajdasági Magyar Értéktár: www.ertektar.rs
Támogatóink:
Petőfi Kulturális Ügynökség Nonprofit Zrt., az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
