.png)
A Tisza mente népviseletére, mint ahogy egész paraszti kultúrájára jellemző a nagyfokú polgárosultság. A polgári ízlés követése különösen a nők viseletére jellemző,
így a századfordulóra a háziipari anyagok használata teljesen háttérbe szorult, s az ünnepi viseletek drága gyári kelmékből készültek. Régiesebb elemek, mint a vászongatya, bocskor, suba és más, bőrből készült ruhadarabok a férfiak viseletében tovább jellemzőek maradtak.
A XIX. század közepe táján vidékünkön sokan saját kezűleg készített fehér kendervászon ruhában jártak. A magyar ajkú lakosság körében ugyan a gyári anyagok nemsokára kiszorították a vásznat, de a férfiak nyári hétköznapi viselete még a XX. század elején is a vászongatya és a vászoning volt.
A férfiak ünnepi viselete nem mutat különösebb táji jellegzetességeket, egyszerű, polgári jellegű volt. A századforduló után általánosan elterjedt a pantalló vagy priccsesnadrág (csizmanadrág), mellény vagy díszes gombolású lajbi, valamint az öltönykabát együttese. A sötétebb színek, valamint a szürkés árnyalatú anyagok voltak a gyakoribbak. A priccsesnadrágot néhol vitézkötéssel díszítették, és természetesen keményszárú csizma dukált hozzá, bár találunk példát arra is, amikor csak puhaszárúra futotta. Az ingek is átvették a polgári szabásmintákat. A férfi viselet elmaradhatatlan eleme volt a kalap, télen a subasapka. Munkára is szövetkalapot hordtak, szalmakalap nem található a korabeli dokumentumokban. Az oldalra csapott kalap hordása is nagy divat volt az egész területen. Beszámolók alapján kalapjaikat különböző tollakkal díszítették. Hidegebb időben a subasapka volt a jellemzőbb, valamint ilyenkor a férfiakon a hagyományosnak nevezhető öltözet mellett felkerültek a vastagabb szövet kabátok is.
A XX. század első két évtizedében – különösen az első világháború után – fokozatosan összemosódik a paraszti és polgári öltözködés. Nálunk is elsősorban a fiatalság körében kezdődik meg a kivetkőzés folyamata. Országos viszonylatban a férfiak vetkőztek ki először. A fiatal férfiak a nőknél hamarabb és nagyobb tömegben jártak el a városokba dolgozni. Öltözetüknek a városihoz képest feltűnő különbözősége őket hamarabb zavarta. Kivételt csak az Alföld képez, ahol a nagymértékű állattartás a férfiakat otthon marasztalta. A férfiak hagyományos öltözete egyszerűségénél, praktikumánál fogva tovább használatban maradt, mint a nőké, akiknek hagyományos viseletét költségesebb volt beszerezni, mint a polgári ruhadarabokat.
Támogatóink:
Petőfi Kulturális Ügynökség Nonprofit Zrt., az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
