.png)
A fazekasműhely nyáron kisgyermekek napközi otthona is. Szép fakapu, régi téglából rakott kerítés, csinosan felújított parasztház és kerámia házszám a falon.
A látvány árulkodott, tudni lehetett, hogy valamilyen kézműves ember házához érkeztünk. A kapun belépve nagy fa az udvaron, alatta köcsögfa, rajta köcsögök, a verandán régies padok, egy asztal. A házban a műhely volt az első, amit kialakítottak, minden más csak ezután következett. Kiss Anikó fazekas mióta az eszét tudja, mindig szeretett rajzolni, vonzódott a festészethez, gyermekkorában naphosszat elnézte nagymamáját, ahogyan festette a köcsögöket. A mama nem volt fazekas, megvette a csupasz edényeket és szép mintákat festett rájuk ecsettel. Ez volt a szórakozása. Anikó a békés református gimnáziumban érettségizett 1994-ben, utána iratkozott be Békéscsabán a Kézműves Szakiskola és Alapfokú Művészeti Iskolába. A fazekassággal ott találkozott először és egyből beleszeretett. Korábban sosem csinálta, ott tanult meg sok mindent az iskolában, ahol kiváló tanárai voltak. A fazekasságot például Takács Győző felesége Martincsek Ágnes oktatta. Azóta persze már tudja, hogy az igazi tudást csak a gyakorlat és az idő hozhatja meg, hiszen ő is a műhelyében tudott meg nagyon sokat a fazekasságról. Az iskola elvégzése után szakoktató lett Tarhoson, a Gyermekvédelmi és Gyógypedagógiai Intézetben. Kézműves foglalkozásokat vezetett a gyerekeknek, mindenfélével foglalkoztunk. Közben korongozott, csinált is ezt-azt, de ahhoz, komolyan dolgozhasson fazekasként, nem voltak meg a feltételek. Azok akkor lettek meg, amikor megvették a Csap utca 24. szám alatti házat. Itt már lett helye a kemencének is, és belemert vágni egy vállalkozásba is. Attól kezdve egész nap a műhelyben élt, nagyon örült neki. ugyanis imádja csinálni. Mint vállalkozó, saját magának kellett eladnia a saját mag által gyártott árukat. Hirdette magát újságokban, interneten, szórólapokat szórt szét a városban, igyekezett felhívni az emberek figyelmét arra, hogy megnyitotta a műhelyét és, hogy szép dolgokat csinál. Fűszertartókat, bögréket, kaspókat, tányérokat, edényeket, órákat, gyakorlatilag mindent, amit agyagból ki lehet hozni. Az étkezéshez, tároláshoz használatos tárgyakat káros anyagoktól mentes mázzal készítem. A helyiek persze ismerték, már, és egyre többen mennek hozzá vásárolni. Szépen lassan elindult egyre többen keresték meg. Ajándékokat vásároltak, meg sokszor megrendeléseket is kapott egyedi ajándéktárgyak készítésére. Születésnap, névnap, házassági évforduló gyakran kérnek tőle személyre szabott tárgyakat. Csinált már például cumisüveg alakú borosüvegtartót egy borszerető férfi születésnapjára. Érmeket sportversenyekre, de az önkormányzat megrendelésére ő készíti a Virágos Békésért táblákat is. Vásárokba nem jár, inkább műhelyében fogadja a vevőit. Készített például hatalmas amfórát egy osztálynak, melyre ráírta a tanulók neveit. Ez volt az osztályfőnökük ballagási ajándéka. Az órák öröké divatban vannak, azok mindig elfogynak. Újabban főzőedényeket is csinál, főleg megrendelésre. Hiába változott meg gyökeresen az élete, a gyerekektől azóta sem szakadt el, hiszen nyaranta az udvarukban és a műhelyben kézműves táborokat szerveznek alsó tagozatos gyerekeknek, maximum tízes csoportokban. Aki kér, annak ebédet is hozatnak, szépen eltelik a napjuk. Korongoznak, rajzolnak, készítenek figurákat különböző anyagokból, egész nap történik valami náluk az udvarban. Ebbe a munkába besegít édesanyja, a nyugdíjas óvónő is, aki nagyon ért a gyerekek nyelvén.
Kis Anikó mindig arra vágyott, hogy önálló fazekasműhelye legyen, és ott dolgozhasson egész nap. Tizenhat éve már, hogy elérte célját. Azóta úgy él, ahogyan egyszer megálmodta magának. Imádott fazekasműhelyében, gyerekek között, szerettei és vásárlói körében. Ez a megvalósult álom tükröződik az arcán, és megjelenik minden munkáján is…
