Alig 20-30 évvel ezelőtt el sem lehetett képzelni falusi házat kapirgáló baromfi nélkül. A japán kacsa és a fehér liba mellett ott volt a sárga tojós és a baromfiudvar büszkesége, a tarka tollú kakas.
A természet tette a dolgát, a kotlós megtalálta a megfelelő helxet a tojásrakásra és bármilyen beavatkozás nélkül 21 nap múlva kikeltek az egészséges kiscsibék, amik a gazdasági udvarban talált csemegén és a gazdasszony által adott kukoricadarán nőttek fel. Húsuk ízletes, a belőlük készült leves aranyságra volt.
Manapság, az iparosodás következményeként már a tanyasi csirke is kiszorult az udvarból. Helyette az alig 6-8 hét alatt felpuffasztott fehér broiler-csirkéket nevelik az elszántak. Elvétve lehet kakaskukorékolásra ébredni, az igazi tyúkhúsleves ízét a fiatal generáció pedig talán nem is ismeri. Rác Zakariás a bánáti Szentmihályon örök életében az állatok, illetve a baromfi szabad tartását részesítette előnyben. Anyai ágról nagybátyjától még gyerekkorában kapott egy brahma kakast és tyúkot, amiből szaporította fel jelenlegi állományát. A szárnyasokat annyira megszerette, hogy igazi fajta-kollekciót állított be udvarában. Különösen a szürkékre, avagy ahogyan ő mondja, az ezüstekre büszke, hiszen ritkaságnak számít nem csak Vajadságban, hanem szélesebb körben is. Kedvence mégis a három éves Garibaldi névre hallgató kakas, aki jól eltűri gazdája símogatását. A kollekcióban megtalálható a fehér, a sárga, az említett ezüst és valamennyi gazdag gatyával és fényes, sűrű tollal rendelkezik. A díszbaromfit egyszerű takarmánnyal eteti: kukoricadara és az udvarban található zöld fű, valamint összecsipegetett bogarak a táplálék. A szabadtartás előnyt jelent a baromfinál, hiszen így erősödik az izomzat, telik a hús. Zakariás gazda a különböző kisállat-rendezvényeken cseréli, vagy éppen értékesíti a baromfit, de nem az az elsődleges célja, hogy gazdasági hasznot valósítson meg, hanem hogy népszerűsítse a baromfi udvari tartását. Hiszen akinek udvara és kertje van, midig el tudna keríteni egy kis részt ezeknek a jószágoknak a tartására. És még táplálék is érkezik tőlük, a napi tojás-adag becsöppen a konyhára. A brahma tyúkok tartása nem költséges, viszont sok idő és türelem kell ahhoz, mire meghozzák az első tojást. A szeretet pedig nem ismer határokat, még a baromfinál sem. Ez visi előre a fajta megmaradását, és a teljesítőképességét.
A fajat fenntartás nem könnyű feladat, bár minden variációból van egy kakas, amelyet a taposási időben tyúkólban zár össze a „lányokkal”. A tojásgyűjtésnél is odafigyel, külön jelzéssel látja el a különböző színű szülők leendő csemetéit.
Az évek során Zakariás a díszbaromfi osztályozásban is kipróbálta magát,tanfolyamot fejezett és ma elismert bíra. Ország-szerte kap meghívásokat, de ebben sem szeretne a hobbitól magasabb szintre menni.
És arra a kérdésre, hogy vasárnaponként vagy különleges ünnepeken milyen húsleves kerül az asztalra, Zakariás nem tiltakozik: egy-egy darab vágásra kerül. Hiszen nincs akkor ahelye, hoyg 50-60 fejnél több baromfit tartson, a fajtafenntartásra pedig a kedvenceket tartja meg.