„A beregi szőttesnek párja nincs!” – ezt vallja Kárpátalja egyik legjellegzetesebb népművészeti értékről a beregújfalui Orosz Gizella,
aki szőtteseivel a Népművészet Mestere címet is elnyerte.
Orosz Gizella már kislányként megismerkedett a beregi szőttessel nagyszülei és nagynénje révén. Ők szövéssel, fonással, kötéssel és necceléssel is foglalkoztak, Gizella pedig sok időt töltött velük. Házasságkötése és gyermeke születése után fél évig a Kígyóson élő Érdemes Népi Iparművésznél, Derceni Ibolyánál dolgozott. Amikor a Kígyósra történő utazást már nem tudta összeegyeztetni a gyerekneveléssel, úgy döntött, a saját lábára áll. Kiváltotta az iparengedélyt, és a következő nyolc évben kisiparosként dolgozott. Szőtteseit Munkácson árusította, ahova heti 2-3 alkalommal utazott fel, s rövid időn belül több visszatérő vásárlója is lett. Egyiküktől több mint 30 éven át folyamatos kapott megrendeléseket. A szőtteseken kívül horgolt és kötött holmikat is árult. Nemcsak a hobbija, de a megélhetése is a szövés lett. Szeretett a maga ura lenni. Ha kellett, az éjszakákat is szövőssel töltötte.
Az iparengedély lejártával kilenc helyi nővel együtt szövőcsoportot alapítottak. Itt csak rongypokrócok készítésével foglalkoztak. Munkái huzamosabb ideig megvásárolhatók voltak az ungvári Művészeti Alapnál, a Beregvidéki Múzeumban, az ungvári és a beregszászi Tourinform irodában, illetve jelenleg is kaphatók a Beregszászi Református Iratmisszió, Könyves- és Ajándékbolt kínálatában.
Gizella összességében több mint negyven éve dolgozik eladásra és megrendelésre. Ez idő alatt még az is megtörtént, hogy egy kiállításon a saját munkáját látta viszont. Ha nem is a négy évtizeddel ezelőtti aktivitással, de ma is dolgozik. Két szövőszék is áll az otthonában, hogy bármikor bármilyen megrendelés is fut be, azon nyomban nekikezdhessen a munkának. Mostanság főleg díszkendőt, ballagótarisznyát, esküvői szőtteseket készít. Beregújfaluban ma is vannak, akik esküvőjükön beregi szőttest adnak a meghívottaknak: az autóval érkezők a jármű díszítésére kapnak egy kendőt, a násznagyok a zsebükbe teszik. Kap egyet a pap, a kántor, a jegyző és a vőfély, kitesznek egyet a templomtoronyba, a jegyző előtt pedig egy „Sok szerencsét, boldogságot!” feliratú szőttesen állnak.
Ahogyan kislányként ő figyelte, hogyan sző a nagymamája, úgy később saját unokái is ellesték a szövés menetét. Szintén jól bánik a szövőszékkel Gizella menye is. Általa pedig azok is közelebb kerültek ehhez a mesterséghez, akiknek Kárpátalja magyar fesztiváljain, családi rendezvényein Gizella tanította a szövés alapjait.
Tóthné Espán Margaréta
Támogatóink:
Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Petőfi Kulturális Ügynökség