A messze földön híres székelyföldi házicsoki a mai felnőttek gyerekkorát hozza vissza, ugyanis a gyermekkorban kedvelt ízek egy életre szólnak. Ha nem is volt mindig alakra egyforma,
de a házi jellegű íze miatt imádták a gyerekek, aztán a tejporgyár megfosztotta a környékbeli kicsiket a finomságtól. Majd egyszer csak újra megjelent az egyszerű celofán csomagolású finomság. Az édességek királynője ma is Gyergyószék egyik legfejlettebb községében, Gyergyóremetén készül.
Több mint húsz éve, hogy egy családi vállalkozás keretében készül a sok apró kis finomság. A vállalkozást néhai Laczkó Endre és Ibolya 2000-ben indította, az élelmiszer szakon tanult Ibolya a tejporgyár bezárása után nem kellett a receptért a szomszédba mennie, hiszen a csoki készítésének minden fázisát ismerte. A családi ház konyhájában a több mint két évtizede indult vállalkozásban voltak nehéz pillanatok Ibolya elveszítette férjét, egyedül maradt, de meg sem fordult a fejében, hogy feladja a vállalkozást.
A kis vállalkozás a kezdetekkor kapta az End-Ibo nevet, csapatmunkára, egymás megbecsülésére épített és folyamatosan bővülő csokigyárnál félszáznyi az alkalmazottak száma. Jelenleg Laczkó Ibolya, egyedül álló nőként vezeti Székelyföld egyik messzi földön is híres csokigyárát. A termékek skálát folyamatosan bővítik, jelenleg a különböző házicsokik mellett mézespogácsát is készítenek, ennek receptjét Magyarországról hozták, és egyáltalán nem tartalmaz tartósítószert, házi jellegű, most is manufakturálisan cukormázba forgatják.
Az egykori székelyföldi gyerekeknek visszatért a remetei házi csoki íze, és a mai apróságok is szívesen majszolják az Ízemlékekként elnevezett termékeket. Az emberek tudatában megmaradt az az ízvilág is, ami most visszatért és amiért szívesen fogyasztják. A remetei édességeknek nem csak az egykori gyerekek, hanem a maiak is örülnek. Ha Székelyföldön járnak, ki ne hagyják a remetei házi csokit, az End-Ibo-s édességeket egyszer meg kell kóstolni, és ha megkóstolta könnyedén függővé is válhat, hiszen a házias jellege ínycsiklandozó.
Fényképek forrása:
Támogatóink:
Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Petőfi Kulturális Ügynökség